Elmesélek nektek egy történetet, melyen keresztül megértitek, hogy egyszerűnek tűnő ellátási lánc feladatok a valóságban mennyivel összetettebbek, ha elkezdjük összerakni a teljes képet. A történetet (sajnos) nem én találtam ki, azt már mástól már korábban hallottam, és a napokban ismét rátaláltam egyik kedvenc Inventory Management könyvemben (David J Piasecki: Inventory Management Explained).
Az egészséges életmód népszerűsítésének hatására hősünk, Pista, eldöntötte, hogy minden nap megiszik fél liter tejet. Pista haverjai, akik minden hétvégén összejönnek, hogy a hétvégi futballmeccseket közösen izgulják végig, meccsnézés közben öntik magukba a - na mit? - tejet, és tolják hozzá a süteményt. Ezek a gyerekek nem elégszenek meg szimpla mezei tejjel és süteménnyel, nekik bizony friss (nem tartós) tej kell, házi készítésű mogyorós piskótával. Mindezeken felül, Pista nagyapja időnként feltűnik, aki ilyenkor szívesen iszik egy pohár jéghideg tejet. Pista csípi az öreget és fontos neki, hogy jól érezze magát nála.
Mi az üzenete ennek az egyszerű történetnek az ellátás menedzseléséről? Lássunk neki Pista tejellátásának megtervezéséhez. A tej megvásárlásának számtalan módja létezik. Vehetünk tejet különböző kiszerelésekben - félliteres és literes zacskós, literes és másfélliteres dobozos, esetleg műanyag PET palackos kiszerelésben. Minél nagyobb kiszerelésben vesszük a tejet, annál olcsóbb az egységköltsége. Nem mindegy az sem, hol vásárolja Pista a tejet. Megveheti a sarki közértben 5 perc sétányira, vagy a város széli hipermarketben, mely 10 percnyi autóútra van. Természetesen utóbbi esetben jóval olcsóbb áron.
Pista szomszédja ellátási lánccal foglalkozik, és egy szép napon kölcsönadott neki pár szakmai folyóiratot. Miután átolvasta őket, ráébred, hogy beszerezheti a tejet a tengerentúlról, vagy helyi szállítóktól, utóbbi esetben pont annyit, amennyi éppen kell. Mivel Pistának lövése sincs a tengerentúli beszerzés fortélyairól, úgy dönt, hogy a just-in-time stratégiát dolgozza ki, és csak annyit vesz, amennyi pontosan arra a napra kell. Így nem kell vergődnie extra készlettel, ami - a folyóiratcikkek alapján - egy eredendően rossz dolog, mely megakadályozza, hogy world-class legyen. Bár ő nem teljesen érti, mi is az "world-class", úgy gondolja, hogy jól hangzik és ő bizony az akar lenni. Mivel a választott stratégiája alapján mindennap el kell csattognia Pistának a boltba, minden bizonnyal a sarki közértet fogja választani még úgy is, hogy ott drágábban veszi majd a tejet. Pista ezt látja, és ugyan érti, hogy a kismennyiségű, napi szintű vásárlás többe kerül neki, de hát a szakik nemhiába írnak és publikálnak cikkeket a témában, biztos tudják mit beszélnek, így hát vágjunk bele!
Költségek tekintetében vajon ez a leghatékonyabb megoldás? Valószínűleg nem, de honnan tudjuk ezt biztosan? Nézzük hát meg a tejvásárlás költségeit. Egyrészt különbség van a különböző kiszerelések árai között. Másrészt különbség van a sarki közért és a hipermarket árai között. Harmadrészt, különbség van a boltok és Pista otthona közötti út megtételének költségeiben. Ha csak ezeket a költségeket vizsgálja Pista, akkor valószínűleg azt fogja mondani, hogy nosza, vegyük meg a hipermarketben a lehető legnagyobb kiszerelést (kartonszámra!) Sőt, mindjárt be is szereltethetne egy tartályt a lakásába, és a termelőtől közvetlenül hozná a kamion, és átszivattyúzná a tejet a tartályba, nem? Kétségkívül ekkor a legolcsóbb a tej egységköltsége.
Praktikussági okokból ez utóbbi nyilvánvalóan abszurd, bár Pista haverjai biztos el volnának ragadtatva. De miért is az? Azért, mert az egységköltség csökkenése egyéb kölségek növekedésével járhat. Mennyibe kerül egy tartály és annak üzembe helyezése? Mennyibe kerül a tartály karbantartása és hűtése? Pista egy tízemeletes panelben lakik. Hova fogja tenni a tartályt? Mennyibe kerül Pistának az, hogy nagymennyiségű tejvásárlásba fekteti a pénzét jóval azelőtt, mielőtt a tejre szüksége lenne? Van egyáltalán Pistának erre pénze? Arról nem is beszélve, hogy a tej idővel megromlik. Mennyi tejet kellene kidobni azért, mert Pista és haverjai képtelenek voltak időben meginni?
Ezek a feltételek nyilvánvalóan a tartály és a kartonos egységcsomagnál egyértelműek, valójában azonban kisebb kiszerelésnél is léteznek. A szavatosság egy karton, 10 liternyi tej esetében nagyobb valószínűség szerint jár le, mint ha csak fél vagy egy liter tejet veszek, és Pista hűtőjében sem biztos, hogy van elegendő hely. Másik fontos tényező, hogy az igények időben változóak. Emlékszünk rá, hogy futballszezonban (tavasz és ősz) sokkal több tej fogy, és napi bontásban is több tej fogy hétvégén, mint hétköznap. Ezt az előrejelezhető, naptári időalapú igénybeli változékonyságot szezonalitásnak fogom hívni, mely Pista bármely időpontra vetített tejigényére hatással van. A jövőbeli igények (beleértve a szezonalitást) számszerűsítésének folyamatát pedig előrejelzésnek - innentől kezdve forecastingnak vagy forecastnak.
Folyt köv...
Utolsó kommentek